Karakter

 Bodrogi Csongor lapszemléje a Szófán olvasható irodalmi lapokhoz Ajánló a júniusi lapszámokhoz   Miként az eddigi hónapokban, ezúttal is tíz szöveget emelek ki a frissen megjelenő lapszámokból. Az ajánlat nem is lehet más, mint szubjektív, a saját érdeklődésemet és vonzalmaimat tükröző. Sok erős és jó szöveg kimaradt, de ez a dolog természetéből fakad. Ahogyan a folyóiratok, úgy a műfajok között is próbáltam egyensúlyt tartani, így a válogatásomba ezúttal is került vers, novella, regényrészlet, esszé és tanulmány.   A TIZEDIK: Szalay Zoltán: Sivatagi só (novella) [Alföld]   A novella a rendszerváltás körüli (azt közvetlenül megelőző) időkbe kalauzol vissza minket. Egy kis faluban már érezni a változások szelét, és mindenki másképpen viszonyul a jövő ígéretéhez. A legjellegzetesebb szereplő egy bizonyos Ernő bácsi, egy bicikliszerelő, aki rendületlen optimizmussal hisz a lassan, de most már biztosan elérkező boldogságban. A falu tizenéves kamasz fiúit eközben egy bizonyos „

Dukkon Péter Magas intelligenciájú gondolkodó gépek   E fenti fogalmat magyarul és angolul is rendszeresen használjuk, anélkül, hogy a mögötte lévő tartalommal tisztában lennénk. A mindennapi életben ez viszonylag kis nehézséget okoz, hiszen egy „gondolkodó” nem embert, hanem teremtett gépet (számítógépet) társítunk hozzá, ami a felmerülő problémákat valamilyen módon megoldja, vagy megkísérli megoldani. Az AI [1] már nagyon régen foglalkoztatja az embert. Szeretnénk létrehozni, de egyben félünk is tőle. Ez is egyfajta Frankeinstein ‑ szindróma. A Kempelen-féle sakkautomatától az önálló tudatra ébredő SkyNet-ig rengeteg féle módon, formában találkozhatunk AI-vel. Nem véletlen, hogy az első sikeres kísérletek valamilyen részleges intelligencia megteremtésére általában valamilyen emberek által játszott játékhoz – sok esetben a sakkhoz – kapcsolódnak. Biztos sokaknak megvan egy Garri Kaszparov és a Deep Blue névre keresztelt IBM számítógép közötti párosmérkőzés [2] , amelyet egy pontt