Karakter

Szilasi László: Kései házasság Mohácsi Orsolya   A népszerű szerelmes regények történetszála sokszor azonos: két szimpatikus ember találkozása, szerelembe esés, egy nagy veszekedés, majd a jól megérdemelt happy ending. Szilasi László regénye azonban ezt a szokványos cselekményvonalat megsemmisíti, és teljesen újat alkot helyette. Adott két fiatal egyetemista, Ilma és Gavenda Péter (Gerenda), akik 1966-ban szerelembe esnek, és viszonyt folytatnak életük végéig Árpádharagoson. A viszony kifejezés használata nem véletlen, nem lehet kapcsolatnak nevezi azt, ami közöttük van, hiszen semmi igazi nincs a szerelmükben. A boldog befejezés pedig talán sosem jön el, bár ez szubjektív. Inkább a boldogtalanság, a kihagyott lehetőségek és a kontrollálhatatlan érzelmek regénye ez, nem pedig a szerelemé. Talán ezért is olyan homályos és kérdéses minden az egész viszonyuk alatt. Tulajdonképpen ettől lesz izgalmas a történet, hiszen az olvasóban végig megvan a remény, hogy valahogyan, ha nem is együt

Múltkor azt kérdezte az egyik svájci ismerősöm: Nehéz neked a svájci német? Erre azt kértem tőle, hogy mondd már el légyszi svájci németül hogy "Felvettük". - Mir händs uufgnoo. - Na érted már miért nehéz? Hogy hangzik ez "rendes" német nyelven? Wir haben (es) aufgenommen. Azon gondolkoztam aztán, vajon vissza lehet-e ezt adni németül nem beszélő magyar anyanyelvűeknek valahogy, és aztán az Egri csillagok egyik számomra emlékezetes mondata juttott az eszembe, amikor a kapuőrt hívják éjjel, aki sajnos éppen gatyában aludt őrködés helyett: "Gyüjjék kend üstöllést!" Ez kicsit visszaadja azt, hogy a svájci németben nemcsak máshogy hangzanak szavak, hanem sokszor teljesen más szavakat is használnak, amik a standard németből már kivesztek. Honnan erednek ezek a markáns különbségek? Ha kicsit tudományosan is utánanézünk, egész egyszerű a magyarázat: a svájci német az alemann nyelvek egyik nyelvjárása, és ezekben a nyelvjárásokban bizonyos nyelvi fejlemény

     Baricco és a Barbárok   Götz Eszter   A kilencvenes évek közepén sejtelmes hangvételű novelláival robbant be az irodalmi életbe az olasz Alessando Baricco, akiről elég hamar mondogatni kezdték, hogy az évezred végének egyik legtehetségesebb írója. Több regényéből is film készült, ezek közül a legismertebbek a Selyem , illetve a Novecento , utóbbiból lett Giuseppe Tornatore rendező életművének egyik csúcspontja, Az óceánjáró zongorista legendája (a film óriási sikere nem utolsósorban Koltai Lajos zseniális operatőri munkájának is köszönhető).   Jelenet Az óceánjáró zongorista legendája című filmből Az eredetileg filozófusnak és zenekritikusnak készülő Baricco sokféle műfajban otthonosan mozog, a tévés műsorvezetéstől a kortárs zenéig. De 2006-ban írt esszékötete, a Barbárok , ami 2019 végén jelent meg magyarul, távol áll a médiacelebek összegyűjtött írásainak divatjától. Sőt, éppen azt a világot igyekszik megérteni, ami az ilyesmit kitermeli. 2006 májusa és októb

A brazil irodalom Jorge Amado-n túl Jaloo és Duda Beat - interjú Urbán Bálinttal     A szerző Brazíliában Hosszabb időt töltött nemrégiben Brazíliában egyetemi oktatóként. Milyen mostanság egy brazil nagyváros irodalmi élete? Volt-e valami nagyon feltűnő európai szemmel? 2017 és 2019 között Fortalezában éltem, az észak-keleti régióhoz (brazilul: Nordeste) tartozó Ceará állam nagyjából két és félmilliós fővárosában. Az irodalmi élet elég intenzív, sok a helyi kiadó, folyóirat, erősek a lokális hagyományok és a regionalizmus. Mivel Brazília szinte átláthatatlan méretű ország, az irodalmi tér is sokkal inkább regionális központok köré szerveződik, melyeknek megvannak a saját hagyományaik, jellegzetességeik. Ennek következtében sokkal nagyobb az irodalmi mező fragmentáltsága, az irodalmi termelés nem koncentrálódik kizárólagosan a gazdaságilag és kulturálisan progresszívebbnek tartott déli területekre (Rio de Janeiro, São Paulo), nagyon sok az egymással párhuz

Újkarakter Beköszöntő helyett, blogba szállás 2 Mohácsi Árpád Az Őskaraktert ( https://akarakter.blog.hu/ ) elsöpörte az idő, hogy finoman fogalmazzak. Szerzőtársaim egy része legnagyobb sajnálatomra úgy döntött, hogy szünetelteti a munkát a blogban, remélem, hogy ők minél hamarabb visszatérnek a megújult szerkesztőségbe. A célok változatlanok: olyan irodalmi, kulturális cikkeket szeretnénk itt megjelentetni, amelyek valahogy  kilógnak a sorból, valahogy nem férnek be máshol a "képbe". Vagyis az új Karakter a szívünk csücske, nem akarunk belőle pénzt szerezni, mert meg akarjuk őrizni a függetlenségünket, hogy arról írjunk, amiről csak szeretnénk.