Karakter

Irodalmi séta a Hosszúlépéssel Mohácsi Árpád írása   A Hosszúlépés többféle városi sétát rendez, és már régebben ki akartam próbálni, hogy milyen is ez a titkos város, amit így bemutatnak. A Hosszúlépés  sétáit a szabadtéren rendezik, úgy okoskodtam, hogy talán ezt a komisz járvány idején is meg lehet kockáztatni. Távolság, maszk, minden rendben lesz. Mivel Térey János írásait nagyon szeretem, Vecsei H. Miklós, színművész pedig, aki a séta vezetője, a vígszínházi előadásaival rendkívül jó benyomást tett rám, azonnal kiválasztottam a meglehetősen széles kínálatból a Démonizált hely című programot. A séta apropóját az adja, hogy Térey felköltözött a Svábhegyre, ahol utolérte őt a hely szelleme. Több írásában is tárgyalja a gyönyörű svábhegyi villanegyed titkait, a séta öt állomásán az egyes helyszínek előtt hangzanak el a remekül válogatott szövegek. A sétát úgy kell elképzelnünk, mint egy olyan színházi előadást, ahol a színészek és a közönség együtt vonul át az új helyszínekre. A

Beírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. Porzó-szagú, sötét hivatalokban énrólam is szól egy agg-szürke lap. Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem vagyok szabad. Nem az enyém már a kezem, a lábam és a fejem, az is csak egy adat . Kosztolányi Dezső: Beírtak engem mindenféle könyvbe (1921)     Dukkon Péter írása   2020. októberében a Szegedi Nemzeti Színház bemutatta Orwell 1984-ét. Nagy költőink – nem véletlenül ennyire „népszerűek” – már nagyjából 100 éve látták, hogy bizony időszerű a dolog. Orwell: 1984 , Szegedi Nemzeti Színház, f otó: Szegedi Nemzeti Színház / Szabó Luca Mára az Orwelli utópia megfigyelés része totálisan megvalósult. További elemeinek megjelenése erősen országfüggő. Az elmúlt években sorra jelentek meg tudósítások különféle megfigyelési botrányokról. Ilyen volt az NSA (National Security Agency – Nemzetbiztonsági Ügynökség) ügye, aki válogatás nélkül mindenkit lehallgatott, legyen az szövetséges vagy ellenség, minis

Gáspár Csaba     De először is: kik voltak a hunok? A hunokról valószínűleg alapból mindenkinek Attila hunjai jutnak az eszébe, vagy egyik eredetmondánk, Hunor és Magor története. Egyik kedvenc gyerekkori könyvem volt a Régi magyar mondák, ahol jó néhány történetet olvashattam a hunokról, Attila csatáiról a rómaiakkal, és kézenfekvőnek tűnt, hogy elődeink voltak, hiszen Csaba királyfi is Attila fia volt. Most azonban nem az európai hunokról lesz szó, hanem egy másik népről, akiket ázsiai hunoknak vagy hsziungnuknak nevez a történetírás, és több, mint fél évezreddel korábban éltek valahol a mai Belső-Mongólia és Mongólia területén. A címben feltett kérdés rájuk vonatkozik, úgyhogy először érdemes röviden összefoglalni felemelkedésüket és bukásukat. A hsziungnuk története valamikor  az i.e. 3. században, a kínai „Hadakozó fejedelemségek korában” kezdődött, ekkor a mai Kína központi területeit hét de facto független fejedelemség uralta, amelyek  közül majd’ három évszázados háborús idő

         Szántó T. Gábor: Európa szimfónia      Götz Eszter  1954 tavaszán Kolozsváron indul a történet, és 1976 tavaszán Nyugat-Berlinben végződik. Az igazi kezdő dátum azonban tíz évvel korábbra tehető, a végpont pedig még ma sem jött el. Ahogyan Szántó T. Gábor regényében a szereplők körül titkok, elhallgatott élettapasztalatok, feledésbe lökött egyéni és családi drámák mozognak, az olvasó is mintha valami homályos üvegfalon keresztül figyelné a cselekményt. Néha alig érzékeli a szereplők körüli világot, kényelmetlenül érzi magát a szűkszavú leírások miatt, keresi a fogódzókat, leskelődésre kényszerül. Máskor élesen kibontakozik előtte a kép; ilyen mindjárt a regény felütése, a frissen kinevezett kolozsvári helyettes párttitkár megünneplése, szinte még az illatát is érzi a műszálas blézerekbe izzadt vendégek elé feltálalt rántott karajnak, puliszkának, és felszikrázik néhány pillanat a háziak szőke, kilencéves forma, ijedős kisfia körül. Friss, lendületes nyitány. En