Bejegyzések

Svájci konszenzusos demokrácia működés közben

Kép
Gáspár Csaba írása A svájci politikai rendszer több szempontból is nagyon érdekes, és bizonyos vonásaiban szinte egyedülálló a világon. Legfőbb jellegzetessége, hogy egy ún. “Konkordanzdemokratie” azaz konszenzusos demokrácia, aminek célja definíció szerint “ minél nagyobb számú szereplő (pártok, egyesületek, kisebbségek, társadalmi csoportok) bevonása a politikai folyamatba, és a döntések meghozatala konszenzus elérésével” [1] . Ez az alapgondolat azon a szemléleten alapul, hogy a konszenzusos demokrácia igazságosabb a hagyományos "győztes mindent visz” értelmezésnél, ahol a választás vesztesei ellenzékbe vonulnak és semmi beleszólásuk nem lehet a döntéshozatalba ill. végrehajtásba. Ez a fajta, “kölcsönösen kizáró” vagy konkurens (többségi) demokrácia megakadályozza, hogy jelentős politikai erők és a mögöttük álló választópolgárok képviselve legyenek a politikai színtéren, és ez különösen igazságtalan helyzetet teremthet olyan országokban, ahol a társadalom politikai, kulturális,

A Szófa júliusi lapszemléje

Kép
  Lapajánló a Szófa júliusi lapszámaihoz — Bodrogi Csongor és Wágner Eszter közös ajánlója A nyárra tekintettel rendhagyó ajánlóval jelentkezünk. Két szerzőnk böngészte végig a júliusi lapszámokat, és ajánl belőlük tíz emlékezetes szöveget. Rendhagyó lapajánlóval jelentkezünk a nyár közepén. Az ajánló ezúttal közös munka gyümölcse, Wágner Eszter és Bodrogi Csongor adták saját javaslataikat a közösbe. A   Székelyföld ,   Kalligram   és   Apokrif   lapokat Eszter, az   Alföld et és a   Látó t Csongor olvasta át. Ebből a felsorolásból az is kiderül, hogy bővült a Szófán elérhető irodalmi folyóiratok listája; új elemként immár az Apokrif is olvasható Olvasóterem rovatunkban. A rendhagyó tízes lista összeállításában ugyanakkor ezúttal is törekedtünk a változatosságra, így vers, novella, regényrészlet, interjú és naplórészlet egyaránt szerepel az általunk különös figyelemre ajánlott szövegek között.   A TIZEDIK: Szikra János: Már derékig hallgatásban, Fehér kecskegidák, Bukolika (versek) [Sz

Fogyi társadalom

Kép
Dukkon Péter írása  Minden elromlik egyszer, te veszel másikat helyette? Manapság sokszor találkozunk a fenntartható fejlődés fogalmával – anélkül, hogy bárki elmagyarázná, vajon mit is jelent ez. A másik oldalon a GDP növelése áll. Nekem az az érzésem, hogy a két fogalom ellentétes egymással, de a szinergiát mindenképpen nélkülözi. A GDP növelésének egyik biztos módja a fogyasztás ösztönzése. Ez egyrészről lehet új szükségletek kielégítése, másrészről viszont a régi szükségletek kielégítése új módon. Mivel az új szükségletek jelenleg az online térben keletkeznek, és a szereplők jórészt olyan gigamultik, mint a Google, a Facebook, a Microsoft, a Huawei, a Samsung stb. Itt viszonylag kis lehetőség van labdába rúgni. Persze mindig van egy-két startup, de őket a nagy halak gyorsan felfalják. A másik lehetőség, hogy valamilyen módon kikényszerítsük a régi, de egyébként jól működő termékeink lecserélését. A következő bűvszavak mellett történik a dolog: energiatakarékosság, környezettudatoss

A Szófa júniusi lapszemléje

Kép
 Bodrogi Csongor lapszemléje a Szófán olvasható irodalmi lapokhoz Ajánló a júniusi lapszámokhoz   Miként az eddigi hónapokban, ezúttal is tíz szöveget emelek ki a frissen megjelenő lapszámokból. Az ajánlat nem is lehet más, mint szubjektív, a saját érdeklődésemet és vonzalmaimat tükröző. Sok erős és jó szöveg kimaradt, de ez a dolog természetéből fakad. Ahogyan a folyóiratok, úgy a műfajok között is próbáltam egyensúlyt tartani, így a válogatásomba ezúttal is került vers, novella, regényrészlet, esszé és tanulmány.   A TIZEDIK: Szalay Zoltán: Sivatagi só (novella) [Alföld]   A novella a rendszerváltás körüli (azt közvetlenül megelőző) időkbe kalauzol vissza minket. Egy kis faluban már érezni a változások szelét, és mindenki másképpen viszonyul a jövő ígéretéhez. A legjellegzetesebb szereplő egy bizonyos Ernő bácsi, egy bicikliszerelő, aki rendületlen optimizmussal hisz a lassan, de most már biztosan elérkező boldogságban. A falu tizenéves kamasz fiúit eközben egy bizonyos „

Csak mi vagyunk itt …

Kép
Dukkon Péter Magas intelligenciájú gondolkodó gépek   E fenti fogalmat magyarul és angolul is rendszeresen használjuk, anélkül, hogy a mögötte lévő tartalommal tisztában lennénk. A mindennapi életben ez viszonylag kis nehézséget okoz, hiszen egy „gondolkodó” nem embert, hanem teremtett gépet (számítógépet) társítunk hozzá, ami a felmerülő problémákat valamilyen módon megoldja, vagy megkísérli megoldani. Az AI [1] már nagyon régen foglalkoztatja az embert. Szeretnénk létrehozni, de egyben félünk is tőle. Ez is egyfajta Frankeinstein ‑ szindróma. A Kempelen-féle sakkautomatától az önálló tudatra ébredő SkyNet-ig rengeteg féle módon, formában találkozhatunk AI-vel. Nem véletlen, hogy az első sikeres kísérletek valamilyen részleges intelligencia megteremtésére általában valamilyen emberek által játszott játékhoz – sok esetben a sakkhoz – kapcsolódnak. Biztos sokaknak megvan egy Garri Kaszparov és a Deep Blue névre keresztelt IBM számítógép közötti párosmérkőzés [2] , amelyet egy pontt