Karakter

  Götz Eszter Zoltán Gábor: Szép versek 1944   1964-ben jelent meg először a Szép versek című antológia, amely azóta is évente összegyűjti az előző év lírai termésének javát. Az első kiadás előszavában a szerkesztők fontosnak tartották kiemelni a sokszínűségre való törekvés szándékát: „…Úgy gondoltuk, hogy a más-más arculatú költők, a versek alkotói alkalmasak rá, hogy sokféle ízlést kielégítsenek…” Vajon hogyan viszonyultak volna ehhez a kérdéshez húsz évvel korábban, 1944-ben egy ugyanilyen kötet összeállítói? Abban a korszakfordító évben, amikor Magyarországot megszállta a náci Németország, százezreket vittek marhavagonokban haláltáborba, nyilasok vették át a hatalmat, és az országot végigpusztította a háború, milyen versek kerültek volna egy aktuális válogatásba? Hogyan alakították mindezek a „körülmények” a magyar irodalom aktuális termését? Zoltán Gábor, akinek 2016-ban megjelent Orgia című regénye a Városmajorban történt nyilas kegyetlenkedéseket dolgozta föl, majd k

 Németh Endre Gyakori vélekedés a nép és a nyelv azonosítása. A magyarok elődeinek kutatásában mit lehet kezdeni ezzel a feltételezéssel? Bevallom, nem teljesen értem a problémát. Hiszen magától értetődő dologról van szó. A nyelv és a nép két különböző kategória. Így egyenlőek sem lehetnek. A magasfeszültség és a zsiráf is magas, de senki nem gondolja, hogy egyenlőek. Miért kell különbséget tennünk a nép és a nyelv eredete között? Egyfajta látens finnugor-ellenességet érzek ennek a magától értetődő állításnak a hangsúlyozása mögött. Ha már a nyelvünk finnugor eredetű, akkor legalább a magyar népet megmenthetjük ettől a bosszantó malőrtől. Ha a nyelv és a nép különböző, akkor tényleg nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar nép nem finnugor. Ugyanúgy, ahogy a hollandok sem germánok. A holland nyelv germán. Tanulságos, hogy a politikai harctérhez hasonlóan új fogalmak, jelzők bevezetésével dolgoznak a kritikusok. Ilyen jelző például az evolucionista, vagy a szociáldarwinista. Nagyon t

Dukkon Péter Ez írás inkább a cirkuszról és nem a kenyérről szól. Persze tudom, hogy sok ember kenyere is veszélybe került. A cirkusznak is csak az egyik részéről, a sportról. A március 11-i országos veszélyhelyzet bejelentése Magyarországon is komoly intézkedéscsomagot léptetett életbe. Ennek a sportra gyakorolt hatását szinte lehetetlen összefoglalni. A sportesemények döntő többségét törölték. A bajnokságokat felfüggesztették, vagy befejezettnek nyilvánították. Párhuzamosan a magyarországi eseményekkel külföldön is hasonló intézkedések történtek. Intézkedtek a nemzetközi szövetségek is. A futó tornákat felfüggesztették. Ilyen volt a Bajnokok Ligája a labdarúgásban és a férfi kézilabdában, valamint a kosárlabdában. De pl. a női kézilabda BL sorozatot egyszerűen törölték. Sokáig hezitáltak, hogy mi legyen a 2020-as nyári olimpia sorsa. Ezt végül 2021-re halasztották. Persze jelenleg senki sem tudja, hogy mi lesz a kvalifikációs versenyekkel.   Márciusban meglehetősen nagy volt az egy

Götz Eszter Ha ma bárkit megkérdezünk az utcán vagy baráti körben arról, hol tart Magyarország, többnyire borús fejtegetésekbe bocsátkozik. A közmédia viszont hangos a pozitív jövő-, sőt jelenképtől, harcos helytállást, versenyképességet hirdet: mi, magyarok tudjuk, mit kell tenni. A frissen megalakult Egyensúly Intézet szeptemberben kiadott kötete sem egyiket, sem másikat nem erőlteti ránk. Elfogultság helyett a tényekhez fordul, és azokból az intézet munkáját segítő szakértők azt olvassák ki, hogy Magyarország 2020-ban a középmezőnyben helyezkedik el, nagy általánosságban, messziről nézve sem sokkal rosszabb, sem sokkal jobb a többi európai államnál. Kérdés, hogy ez a következő évtizedben merre megy tovább. Mert a középmezőnyből alighanem a legnehezebb kitörni, különösen úgy, hogy egy kettészakadt társadalom számára a múltból örökölt tétlenség sokkal biztonságosabb, mint a jövő tudatos építése. A szerkesztők, Boros Tamás és Filippov Gábor politológusok egy nagy csapat szakemberrel