A nagy testvér figyel minket

Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
Nem az enyém már a kezem, a lábam
és a fejem, az is csak egy adat.
Kosztolányi Dezső: Beírtak engem mindenféle könyvbe (1921)

 

 

Dukkon Péter írása

 

2020. októberében a Szegedi Nemzeti Színház bemutatta Orwell 1984-ét. Nagy költőink – nem véletlenül ennyire „népszerűek” – már nagyjából 100 éve látták, hogy bizony időszerű a dolog.

Orwell: 1984, Szegedi Nemzeti Színház, fotó: Szegedi Nemzeti Színház / Szabó Luca

Mára az Orwelli utópia megfigyelés része totálisan megvalósult. További elemeinek megjelenése erősen országfüggő. Az elmúlt években sorra jelentek meg tudósítások különféle megfigyelési botrányokról. Ilyen volt az NSA (National Security Agency – Nemzetbiztonsági Ügynökség) ügye, aki válogatás nélkül mindenkit lehallgatott, legyen az szövetséges vagy ellenség, miniszterelnök vagy hajléktalan, földi vagy földönkívüli. Nem megerősített hírek szerint a teljes elektronikus lábnyomunkat nyilvántartják. Teszik ezt a terrorizmus elleni harc égisze alatt. Mottó: Akinek nincs takargatnivalója, annak félni sincs oka. Sokan felhívták a figyelmünket erre a tényre. Közülük az egyik legismertebb E. Snowden, a CIA volt elemzője.

Bizonyítottnak látszik, hogy további hárombetűs amerikai ügynökségek is végeztek adatgyűjtési tevékenységet. Akit bővebben érdekel, az interneten utána nézhet (lásd pl. a Wikileaks szivárogtatást).

Persze egyéb nagyhatalmak is élnek titkosszolgálati eszközökkel. Figyelnek meg és hallgatnak le boldog-boldogtalant.
Októberi hír volt, hogy egy külföldi hatalom információkat gyűjt a magyar államigazgatási és üzleti szektor meghatározó kulcspozícióiban levő szereplőiről, aminek komoly nemzetbiztonsági kockázatai vannak. Legyünk erősek, kínai testvéreink inkább mindenkit megfigyelnek, nehogy valaki kimaradjon. Ehhez bármilyen eszközt felhasználnak. Nem véletlen az amerikai–kínai folyamatos konfliktus és vádaskodás HUAWEI ügyben. Jelenleg a HUAWEI 5G-s akkreditált eszközei miatt áll a bál. Hogy ez érint-e minket, azt nem tudni. Ahogy a kínaiak saját állampolgáraikkal viselkednek, biztosan. Urbánus legendák vannak arról, hogy kínai hardver eszközök (kisebb részben szoftverek is) folyamatosan monitorozzák a kütyüinket, és ezt jelentik valahová a távoli hazába.
Hasonlóan működnek az orosz és észak-koreai szolgálatok és állami hacker cégek. Meg nem erősített hírek szerint a koreai szolgálat nem megfigyel, hanem pénzszerzési célból zsaroló vírusokat készít és telepít. Legalábbis egy-két kárvallott USA önkormányzat ezt állítja.
Az orosz szolgálatokat nem részletezném. Mindenesetre ők aktívan felhasználják az általuk begyűjtött adatokat. Náluk ebből valóban információ lesz.
Afelől sincs kétségem, hogy az Unió országai is mindent megtesznek azért, hogy folyamatosan megfigyeljenek minket. Legalábbis egy 2020. októberi bírósági döntés erre utal: „Látszólag egy öt éve tartó jogi csatározás végére tett pontot az Európai Bíróság keddi döntése, amelyben jogellenesnek nyilvánította az Egyesült Királyságban, Franciaországban vagy Belgiumban is bevezetett, tömeges kormányzati megfigyelési programokat. A bíróság kimondta, hogy a három tagállamban korábban elfogadott törvények az uniós jogba ütköznek, amennyiben azok lehetővé teszik a kormányügynökségeknek, hogy általános céllal, válogatás nélkül kérjenek ki forgalmi és lokációs adatokat az internetes és mobilszolgáltatóktól. A bíróság szerint ilyesmire még akkor sem lehetne módjuk, ha az adatigénylést nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva vinnék keresztül.”

És végül kicsit nézzünk körül saját házunk táján. A 2020. május 19-én Semjén Zsolt által benyújtott salátatörvény kibővíti a titkosszolgálati jogosítványokat. Hogy a törvény pontosan mit engedélyez, és ennek birtokában a titkosszolgálatok milyen információkhoz juthatnak, az számomra nem világos. Állítólag a tartalmat nem, csak a metaadatokat vizsgálhatják. Milyen címek (személyek) vettek részt, mennyi ideig tartott. Vizsgálhatják a fizikai helyet is. Ugyanakkor nem világos, hogy tartalmi információkhoz hozzájuthatnak-e? A bennem bujkáló kisördög azt mondja, hogy igen. Eddig is hozzájutottak, ha akarták.

Orwell: 1984, Szegedi Nemzeti Színház, fotó: Szegedi Nemzeti Színház / Szabó Luca

                                        

Az eddig felsoroltak azonban mind az állam vagy az állam intézményeinek szerepvállalását részletezi. Bár nem tartom rendjén valónak, de nem is nagyon csodálkozom rajta. Engem sokkal jobban idegesít a nagy tech cégek folyamatos és korlátlan adatgyűjtése. A Google a Facebook[1] nyilvántart minden adatot, természetesen a felhasználó érdekében, amihez csak hozzájut. Mindkét entitás sok GB-nyi adatot tárol a felhasználóról. Személyes adatokat, tartózkodási adatokat, személyes kapcsolatokat, vásárlási szokásokat, anyagi helyzetet, szexuális orientációt és szokásokat. Ami még ennél is elborzasztóbb: képes a begyűjtött információkat összekapcsolni, értékelni, rendszerezni és áruba bocsátani. Ezeknek a tényeknek a birtokában megállapíthatjuk, hogy a Google jobban ismer minket, mint mi saját magunkat. De a Facebook sem sokkal marad el mögötte. Ezek a nagy rendszerek annyira beépültek az életünkbe, hogy lassan nem is tudunk élni nélkülük. Az online tér sokkal pezsgőbb, mint a fizikai valóság. Folyamatos az emberek átgyúrása. Most éppen a felhő az új divat. Tároljunk mindent a felhőben. Biztonságos, kényelmes és egyszerű. Valóban olyan biztonságos? Már hallottam a felhőből illegálisan megszerzett adatokról, de a személyes adatainkkal, hovatovább jelszavainkkal történő visszaélések mindennaposak. Folyamatosan folyik a féllegális adatgyűjtés, szolgáltatásnak álcázva.

Minden szoftver teli van biztonsági résekkel, mégis felmerül az emberben, hogy a legnagyobb rést maga a szoftver jelenti. A Google ismeri és tárolja a jelszavainkat, ismeri és menti a bankkártyáink adatait. Egyre több szolgáltatás épül a mobiltelefonok használatára, vagy a tranzakciók validálására. A mobiltelefonos appok használata sokszor nem biztonságos.

Gond van a vírusvédelemmel. Az egyik legismertebb vírusirtót, az AVG-t törölték a Mozilla (FireFox), a Chrome és az Opera elérhető bővítményei közül, mert gyanúsan sok adatot gyűjtött a felhasználókról. De egyéb vírusirtókat is illettek már ilyen váddal.

Nem sokkal jobb a helyzet az operációs rendszerek piacán sem. Valószínűleg a Windows és az IOS is gyűjt mindenféle adatokat. Ráadásul – mivel ezek az USA-ban fejlesztett szoftverek – be kellett építeni olyan eljárásokat, amelyek segítségével az NSA ellenőrizheti a tevékenységünket.

Az Android esetén – mivel ez nyílt forráskódú – ilyen „back door” lehetőség nincs. De ahány gyártó, annyi Android. Ki tudja ellenőrizni, hogy mi van bennük?

Összefoglalva: kütyüink, amik a biztonságunkat, kényelmünket és szórakozásunkat biztosítják, és ennek a feladatuknak megfelelnek, mintegy részmunkaidőben megfigyelnek és jelentenek rólunk. A nagy alkalmazásokról ugyanez elmondható. Ezeknél annyival rosszabb a helyzet, hogy elemeznek is minket, profilokat és árnyékprofilokat[2] készítenek. Ezek a lehetőségek részben az internetszolgáltatóknak, a mobilosoknak is rendelkezésére állnak.
Mi a célja az adatgyűjtésnek, profilkészítésnek, az adatok folyamatos mentésének:

-         hatékonyabb reklámok,

-         testünkre szabott szolgáltatások,

-        folyamatos befolyásolás,

-         hálózatok feltérképezése,

-         rangsorok előállítása,

-         személyi preferenciák és diszpreferenciák mérése,

-         megrendelt célvizsgálatok, mindenféle szegmentálás és kategorizálás,

-         az adatok és elemzések értékesítése,

-         és nyilván egy csomó egyéb terület…

A felsoroltak is tudnak bosszantóak lenni, még akkor is, ha nem élnek vissza vele, de szinte naponta tör ki valamilyen botrány a felhasználókról gyűjtött adatok ellopásáról, kiszivárgásáról. Szintén gondot jelenthet, bár ez inkább az internet sajátossága, hogy egy rossz mondatunk, képünk vagy videónk életünkön át kísérthet.

Nincs értelme a fentieket összefoglalni. Sem biztonsági szakember, sem jogvédő nem vagyok. A saját személyes életemben próbálom csökkenteni a kockázatokat, hőzöngök a nagy testvér(ek) mindent látó szeme miatt, de egyelőre inkább a dolgok jó oldalát látom. Azt azonban mindenkinek tudatosítania kell magában, hogy az orwelli utópia a legjobb úton halad a totális megvalósulás felé. Ha időben nem teszünk semmit, úgy fogunk járni, ahogy a környezetvédelemmel.
Késő lesz.

 

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
József Attila: Levegőt! (1935)

 

---

[1] Nem csak ez a két cég, hanem gondolom további hardver és alkalmazás szállítók is ugyanezt a gyakorlatot folytatják, csak mindet lehetetlen lenne felsorolni.

[2] Árnyékprofil alatt azt értjük, hogy a kapcsolati haló és felhasználói szokások ismeretében olyan személyeket is fel tudnak térképezni, akik nem felhasználói a rendszernek.