Svájci német
Múltkor azt kérdezte az egyik svájci ismerősöm: Nehéz neked a svájci német? Erre azt kértem tőle, hogy mondd már el légyszi svájci németül hogy "Felvettük".
- Mir händs uufgnoo.
- Na érted már miért nehéz?
Hogy hangzik ez
"rendes" német nyelven? Wir haben (es) aufgenommen. Azon gondolkoztam
aztán, vajon vissza lehet-e ezt adni németül nem beszélő magyar anyanyelvűeknek
valahogy, és aztán az Egri csillagok egyik számomra emlékezetes mondata juttott
az eszembe, amikor a kapuőrt hívják éjjel, aki sajnos éppen gatyában aludt
őrködés helyett: "Gyüjjék kend üstöllést!" Ez kicsit visszaadja azt,
hogy a svájci németben nemcsak máshogy hangzanak szavak, hanem sokszor teljesen
más szavakat is használnak, amik a standard németből már kivesztek.
Honnan erednek ezek a markáns
különbségek? Ha kicsit tudományosan is utánanézünk, egész egyszerű a
magyarázat: a svájci német az alemann nyelvek egyik nyelvjárása, és ezekben a
nyelvjárásokban bizonyos nyelvi fejlemények nem zajlottak le, így
tulajdonképpen olyan nyelvi állapotok maradtak meg, amik a XII-XIII században
beszélt középfelnémet nyelvet jellemezték. A fenti mondatból kezdő
némettanulóknak is kitűnik, hogy az auf "fel" szó uuf formában maradt
meg, (ez a korábbi alak), és ez a fajta megfelelés standard német au és svájci
német uu között szabályszerű, (szinte) mindig érvényes: Haus ("ház")
helyett Huus, Maus ("egér") helyett Muus[1].
Ráadásul ez a szabály még szélesebb körű: az au ~ uu pároshoz hasonlóan más
hosszú magánhangzók is megmaradtak, míg ezek időközben más német
nyelvjárásokban átalakultak kettőshangzóvá, így pl. s.n. wiis "fehér"
std n. weiß, s.n. Fründ "barát", std n. Freund. Ezek a megfelelések
szabályszerűek, de találunk kivételeket: s.n. Heu "szalma", Baum
"fa", schneien "havazik" - itt a svájciban is
kettőshangzókat találunk. A hangtani különbségek mellett nagyon érdekesek a
svájci szókincs sajátosságai, szavak amiket a std. németben már nem találunk
meg: luege "néz" (v.ö. angol look), gumpe "ugrik", keie
"esik" (v.ö. német kippen).
Az egész kicsit olyan mintha az
Ómagyar Mária Siralom szövegét próbálnánk megérteni, ami még leírva is igen
nehéz, nemhogy beszélt nyelvként:
Ó én ézës urodum,
ëggyen-igy fiodum,
síróv ȧnyát teküncsed,
buábelől kinyúchchad!
Mondhatnánk, tulajdonképpen
egyszerűek a fenti szabályok, nem kell mást tennünk mint "futás
közben" át- vagy visszakonvertálni ezeket a hangokat a megértéshez. Azt
gondolom, hogy felnőtteknek ez egyáltalán nem triviális feladat, még azoknak
sem, akik amúgy anyanyelvként beszélik a németet, de ez attól is függ
Németország melyik részéről jött az illető.
Ahogy valószínűleg minden nyelvet
a világon, az alemann nyelvjárásokat is politikai határoktól függetlenül
beszélik, így Dél-Németországban (Baden-Württenberg, Bayern), de
Nyugat-Ausztriában (Vorarlberg) is teljesen jól megértik a svájciakat, ottani
kollegáimtól én is gyakran hallottam ilyeneket (leginkább azért mikor egymás
között beszélnek), hogy "mir müend es aaluege" - azaz wir müssen es
anschauen (meg kell néznünk ezt).
És hogy viszonyulnak a svájciak a
nyelvjárásaikhoz? Nagyon büszkék rá! Nyelvjárásban beszélni nem csak
természetes, de divat is lett, a szülők továbbadják berni, zürichi vagy
graubündeni dialektusukat a gyerekeiknek, akik egymás között csak svájci
németül beszélnek, hiába bámulnak órákon át youtube videókat, ahol egy népszerű
német youtuber közvetít egy izgalmas minecraft harcot, vagy hiába a hivatalos
tanítási nyelv a hochdeutsch az iskolákban. Nyelvjárásaikat a svájciak
alapvetően kantonokhoz kötik, bár nyelvészeti szempontból ez természetesen nem
állja meg a helyét, mindenesetre kiváló fülük van ahhoz, hogy megállapítsák ki
hova valósi, sőt az Alpok hegyes-völgyes vidékein, ahol még az egyes falvak
között is jelentős eltérések vannak, azt is megmondják, ki melyik völgyből jött.[2]
Természetesen Svájcban is vannak
magas presztízsű nyelvjárások, pl. a berni a közhiedelem szerint az egyik
legmegbecsültebb tájszólás (bár egy felmérés szerint zürichi nyelvjárással
könnyebb munkát találni :)). Az hogy a hochdeutsch mégsem lett az, annak
egyrészt történelmi okai vannak.
A XIX. sz-ban még egyre inkább
úgy tűnt, hogy a standard német lassan kiszorítja a svájci nyelvjárásokat,
Zürichben, Baselben szinte csak "birodalmi" németet lehetett hallani,
magukra valamit is adó szülők hochdeutsch-ot beszéltek gyerekeikkel. Aztán jött
a vesztes első világháború, és később Németország fasizálódása egyre
népszerűtlenebbé tette Németországot és a nyelvét, ekkortól kezdve a svájciak
kultúrális védővonalként is tekintettek nyelvjárásaikra. A 60-as évekre aztán
kimondottan divatossá vált a "Mundart", átszivárgott a médiába,
iskolába, az egyházba, és lassan a svájci identitás egyik központi eleme lett.
Mára ugyanúgy hozzátartozik a nemzeti büszkeségekhez, mint a svájci minőség
vagy Roger Federer. Valószínűleg összefügg ezzel, hogy a svájciak szívesen
veszik, ha egy nem német anyanyelvű próbál svájci németül beszélni, míg egy
németnél ezt inkább elutasítással fogadják.[3]
Mindenesetre egyelőre nem kell attól
tartani, hogy kihalnának ezek a nyelvjárások, nem úgy mint Svájc negyedik
hivatalos nyelve a rétoromán, amit egyre kevesebben beszélnek, és a beszélők
lassan feloldódnak a német-francia-olasz környezetben.
Gáspár Csaba
[1]
Érdekes svájci német nemzetközi szó lett a müzli,
ami tulajdonképpen azt is jelenthetné hogy egérke: s.n. Muus – std. n. Maus +
alemann kicsinyítőképző “li”, ami a hosszú magánhangzókat palatalizálja, vö.
Hüsli “házacska”. A szó eredete mégis máshol keresendő: a XIX. században egy
aargaui orvos és táplálkozás-kutató Maximilian Oskar Bircher-Benner készítette el
először saját müzli receptjét pácienseinek, aminek alapanyagát egy gyümölcspüré,
azaz “Mus” alkotta.
[2] Ha valaki szeretné megtudni milyen svájci nyelvjárást
beszél, akkor ez az app jó eséllyel kitalálja: www.dialaektaepp.ch
[3] https://www.nzz.ch/gruezi_wohl-1.6166489
Megjegyzések
Megjegyzés küldése