Dürer maszkban

Mohácsi Árpád

Kamaratárlat a Michelangelo-teremben

Kivettem egy órányi szabadságot a hétköznapi életemből, és elmentem megnézni a Szépművészeti Dürer-kiállítását. 2005-ben volt különben legutóbb Dürer-kiállítás Pesten, bár az talán inkább I. Miksa császárról és Dürer kortársairól szólt, viszont Bécsből is hoztak alkotásokat, így jóval bővebb volt a megtekinthető anyag.

A vírushelyzet miatti fenyegetettségben különösen kellemes élmény volt múzeumba menni, rövid időre visszakaptam a régi életem, azt kell mondjam, hogy maga a tett esett jól elsősorban, bár Dürer mindig érdekes.

Laikusként leginkább Dürer saját képeire voltam kíváncsi, a tőle származó tíz réz- és fametszet, valamint a két rajz kétségkívül a kiállítás legérdekesebb része. Az Apokalipszis négy lovasa (egy 15 részes sorozat része), mint a kiállítás okosítójából kiderül, ifjúkori főműnek számít. Csupa borzalom, csupa szorongás, csupa nyugtalanság... Lehet, hogy minden korszakban úgy érzi az ember, hogy itt a világvége? Hogy lesújt a Háború, a Betegség, az Éhínség és a Halál? Feltűnő, hogy a Halál amúgy is sovány alakja egészen eltörpül a többiek mellett, ráadásul egy nyeszlett gebén lovagol. És mégis ő a győztes. Ráadásul alatta már megnyílt a pokol, egy sárkány készül lenyelni egy püspököt. Van abban valami megnyugtató, hogy egy korszak első számú haszonélvezőit is utoléri a végzet, éppen úgy, mint Faludy híres, Villon helyett írt Haláltánc balladájában a hájas püspököt, ráadásul egy ilyen dögletes sárkány képében. Az is érdekes, hogy az Éhínség egy mérleget tart a kezében. A menekülő és eltaposott, legyőzött emberek különben erősnek, egészségesnek látszanak. Ez elég ijesztő. Az egész kép egyébként különös kavalkádként hat, olyan, mint valami forgószél, nagyon is érzem az esendőségemet. Vagy egyszerűen csak új világ jön, és elpusztul a régi? És ez az új ilyen harcias, erős és pusztító?

    

A következő kép, egy rézkarc, az Ádám és Éva merőben más témával foglalkozik. A kép elvileg arról szólna, hogy milyen is az ideális emberi test, de Dürernek mégis van más mondanivalója a képpel. Pillanatfelvételként még éppen a bűnbeesés előtti pillanatot mutatja, de valójában magában hordozza a bűnbeesés rettenetes következményeit. A két test azért lehet tökéletes, mert még a bukás előtti pillanatban vagyunk. Voltaképpen minden alak vagy miniatűr jelenet allegóriaként értelmezendő. A fa Ádám és Éva között a választóvonal, a kígyó közismerten a megkísértés képe, a papagáj a bölcsesség, az Ádám kezében lévő ág pedig életfa. Az erdő tele van állatokkal. Az itt megjelenő állatok a bűnbeesés után megjelenő négyféle emberi vérmérsékletet mutatják: van a melankolikus (jávorszarvas), a flegmatikus (ökör), a szangvinikus (nyúl), a kolerikus (macska) alkat. Ugyanakkor érdemes figyelni a minijelenetekre is: a macska nem vadássza le az egeret, vagyis még nincs halál, a kecske a szakadék szélén áll, néz lefelé, azt mutatja, hogy hamarosan lesz kárhozat, bár többek között ezt sem akartuk.

Az érett korszakból A lovag, a halál és az ördög, Szent Jeromos a dolgozószobában és a Melankólia című alkotás látható. A lovagos kép esetében a kép teológiai kontextusba helyezésének lehetőségét szeretném kiemelni. A lovag itt az erkölcs útjáról le nem térő krisztusi lovag, a háttérben a kísértők és ősbozót, messze a biztos menedéket nyújtó ideális vár, az erény vára. A ló lábánál emberi koponya és fürgén szaladó kutya. Szent Jeromosnál az elmélkedés áll a középpontban, míg a Melankóliában az alkotó embert látjuk, aki teremteni képes, és szembenéz a valósággal. A három képet összekapcsolja az a gondolat, hogy az ember lehet bármilyen erős és zseniális, de korlátok közé van szorítva a létezése.

A kiállításon szerepelnek még üvegablakokhoz és mindenféle plasztikákhoz készült tervrajzok, előrajzok, ezek révén betekinthetünk Dürer műhelyébe is. Érdekes látni, hogy a mindennapokban mit is jelent az a bizonyos műhelymunka, például úgy tettek egyedivé egy alkotást a jobb eladhatóság kedvéért, hogy ugyanahhoz az ábrához más színű hátteret rajzoltak. Vagy hogy nagyobb alkotások egyes részletei, például egy imára kulcsolt kéz, egy-egy különös arc vagy mozdulat hányféle tanulmányrajzot igényelt.

A kiállítás már csak rövid idegi látható, aki kedvet kapott volna a megtekintéshez, igyekezzen, mert október 18-án bezár. És hát ki tudja, mikor mehetünk megint múzeumba.

A felújított Szépművészeti Múzeum egyik látványos attrakciója a Román Csarnok. Jó, jó, ez már 2019-ben megnyitott, de én csak most jutottam el ide. Ezt a termet a második világháború óta raktárként használták, ráadásul elmulasztották a karbantartását is, meglehetősen leromlott az állapota mostanra. Az az igazság, hogy magamban kicsit lesajnáltam ezt a termet, mondván, hogy mégis olyan fura gipszből utánozni faragott köveket, ráadásul miféle ötlet különböző korszakokat és helyeket így egymás mellé állítani. A pompásan felújított terem azonban egyszerűen lenyűgöző. Ha valaki ellátogat a múzeumba, érdemes megnézni.

Érdekes írások, ahonnét egyébként ötleteket, gondolatokat is átvettem a poszt írásakor:

A Szépművészeti Múzeum weboldala és FB-oldala; a közölt képeket is innen vettem át.

http://rezkarcfitness.blogspot.com/2011/07/albrecht-durer-adam-es-eva-rejtett.html ;

http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/11_szam/05.htm .