Beoltottak

Dukkon Péter 

 

2021. február 26-án reggel 8:10 perckor megkaptam az első Pfizer oltást. A második március 19-én lesz esedékes. Volt bennem némi drukk, de alapvetően gond nélkül megúsztam eddig. A pandémiás őrület – mivel az első magyarországi megbetegedést 2020. március 4-én regisztrálták – pont egy éve tart. A dolog  teljesen készületlenül ért minket. El sem tudtuk képzelni, hogy korlátozások lesznek. Felvásárlási lázat sem láttunk élőben. Otthonról kell dolgozni, a gyerekek nem járnak iskolába. Az egészségügy tulajdonképpen leáll. Ráadásul jól ránk is ijesztettek, természetesen okkal. A vírus leginkább az idősebb korosztályt támadja, ott produkálja a legerősebb tüneteket. Az idős, krónikus betegségben szenvedők túlélési esélyei a legrosszabbak fertőzés esetén. Ezt az alábbi táblázat is alátámasztja.

Az összes elhunyt 91,2%-a a 60 év feletti korosztályból kerül ki. Ebben a korosztályban elég ritka lehet az, akinek semmilyen krónikus betegsége nincs. Legalább egy magas vérnyomás kijár mindenkinek. Az életünket alaposan átszerveztük. Gyerekeket, unokákat nem fogadtunk. A bevásárlást rendeléssel próbáltuk megoldani. Volt egy rövid idő, amikor lehetetlen volt szállítási időpontot foglalni. Akkor hetente egyszer eljártam vásárolni. Minden megvásárolt cucc – a gyorsan romlandó termékek kivételével – 48 órára karanténba került. Hazaérés és kipakolás után minden ruhám mosásba ment, én meg alaposan megfürödtem. Még dolgozom, de online is megy a dolog, Egy éve itthonról dolgozom. Társaságba nem jártunk, színház, mozi, kocsma egy éve nem volt. Orvosnál sem voltunk, a gyógyszert is telefonon írattuk fel. Meg kell állapítanom, hogy az elektronikus recept jól működött, nem volt semmi gond a kiváltásnál. Sokat segített a trotty időzóna is, jobban eloszlott a nép. Nem is értem, hogy a második hullámban miért vezették ki. A nyári enyhülés idején persze minimális változások nálunk is voltak. A kertben fogadtuk az unokákat, egyszer-egyszer bementem a munnkahelyemre. A második hullám elindulásával visszaálltunk a teljes bezárkózásra. Persze az élet nem áll meg. A jogosítványom lejárt, de hiába a türelmi idő, meghosszabbítottam. Időpont foglalás alapján intéztem a dolgot. Nem volt probléma. Persze történtek nevetséges dolgok. A kormányhivatalba csak lázmérés és kézfertőtlenítés után lehetett bemenni. A lázmérés az én esetemben nem működött. Tél volt, hideg, a parkoló meg messze volt. Egyik hőmérő sem tudott olyan alacsony hőmérsékletet mérni, mint ami nekem volt akkor. De azért beengedtek.

                                                

Az elmúlt egy évben külső segítségre igazán egy esetben volt szükségünk: egy közjegyzői okirat kellett, amit mozgásképtelen anyósomnál a helyszínen kellett kiállítani. Kicsit várni kellett rá, de gond nélkül megkaptuk az okmányt. A kiszálló közjegyző végtelenül jó szándékú és hozzáértő volt. Általában azt kell mondanom, hogy az elmúlt egy évben mindenki nagyon segítőkész volt. Postás, boltos, banki ügyintéző, fűtésszerelő stb. Ez idő alatt folyamatosan követtük a járvány alakulását. Nem is emlékszem, hogy életemben volt-e olyan ügy, amit ilyen hosszú ideig változatlan intenzitással követtem. Nagyon boldogok voltunk, amikor megjelentek az első hírek a vakcinákról. Oh, már látszik az alagút vége, jön az oltás, vége lesz a bezártságnak. Hiányoztak a gyerekek, az unokák, más családtagok, barátok. És nekünk sokkal könnyebb volt, mint a fiataloknak. Ha az én életemből veszik el egy év – volt ilyen, katonaságnak hívták –, az nem ugyanaz, mint amikor egy tinédzser életéből kell kiírni egy évet. Bár nagyobbik unokánk alapvetően az online világban él, őt is nagyon megviselte a bezártság. És az iskola biztosan megsínylette. Most kezdte a középiskolát, lehet hogy ezt az évet sosem tudja majd bepótolni.

Jöttek a hírek a vakcinákról, milyen mellékhatása van, milyen kockázattal jár, szabad-e beoltatni magunkat? Én oltáspárti vagyok, a feleségem oltásellenes. Végül regisztráltunk az oltásra, mivel semmilyen kötelezettséget nem jelentett. És mindent elolvastunk, meghallgattunk, ami a témában megjelent. Odáig fajult a dolog, hogy a Pfizer teljes dokumentációját elolvastam. Végül abban maradtunk, hogy az RNS alapú Pfizer vagy a Moderna jöhet. Az Astra és a Szputnyik kérdéses, a kínai nem kell. Akkor sem, ha lesz dokumentáció és engedély. Mintha fikarcnyit is értenénk hozzá. 

 

Így rengeteg új fogalommal gyarapodtunk, homlokunkat hozzáértő módon ráncoltuk, és vártunk. Ahogy elkezdődtek az oltások, találgattuk, mikor kerülünk sorra. Aztán február 22-én megszólalt a telefonom. A háziorvos keresett, hogy rajta vagyok a listán, 26-án oltanának Pfizerrel. Kérdezte, hogy a feleségem regisztrált-e, mert ő nincs rajta a listán. Mondtam, hogy mindketten regisztráltunk. Azóta sem világosodtunk meg, hogy ő miért maradt le. Igazán nem bántuk. Ha én túlélem, akkor ő is beoltatja magát. Még az oltás előtt kaptam egy kitöltendő dokumentumot. Személyes adatok (Név, cím, TAJ szám, telefon, e-mail), krónikus betegségeim, az általam szedett gyógyszerek, allergia, folyamatban lévő orvosi kezelések, műtétre előjegyzés, meg a várandóssággal kapcsolatos kérdések voltak rajta. Csak ikszelni kellett. Különösebben érzékeny adat szerintem nem volt benne.

Pénteken 8-kor megérkeztem az oltópontra. Ez egy tüdőszanatórium. A bejáratnál egy katona fogadott, nem engedett be autóval. Udvarias volt, és igaza volt. Inkább azokat engedik be, akik mozgásukban korlátozottak. Kerestem magamnak parkolót, begyalogoltam az oltópontra. Ott is katonák fogadtak, de ők hölgyek voltak. A lázmérés utáni regisztráció és betegirányítás gyors, udvarias és szakszerű volt. Gyakorlatilag azonnal bekísértek az egyik olyan helyiségbe, ahol oltottak. Legalább 15 ilyen volt. Át kellett adnom az előre kitöltött dokumentumot, a doktornő – feltételezem, hogy az volt – rákérdezett az allergiára, és hogy voltam-e már rosszul oltástól? Utána mondta, hogy valamelyik karomat tegyem szabaddá. Egy másik hölgy végezte az adminisztrációt. Megállapították, hogy a bal karomba fogom kapni az oltást. Mialatt érdeklődtem, hogy majd elkísérhetem-e a feleségemet, az alatt úgy megkaptam az oltást, hogy nem is nagyon vettem észre. A feleségemmel kapcsolatos kérdésre nagyon kedvesen válaszolták, hogy elkísérhetem, sőt ott lehetek akkor is, amikor beoltják. Mondták, hogy három hét múlva kell visszajönni, de a háziorvos értesíteni fog. Üljek le kint a várakozó részben és várjak félórát, mielőtt távozom. Nagyjából félóra múlva szólítottak. Megkaptam a kartonom. Azt kell a következő alkalommal magammal hozni. Távozni csak a karton felmutatása után engedtek.

Összefoglalva: szakszerű, gyors és udvarias volt az eljárás. Én nem nagyon bízom a katonák által szervezett dolgokban, de ez sikeres volt. Fél kilenc után pár perccel otthon is voltam. Az egyetlen kellemetlen tapasztalat az volt, hogy a szanatóriummal szemben van az önkormányzat egy megfelelően nagy parkolóval, ahol gond nélkül meg lehetett volna állni. Csak éppen a heti piac miatt le volt zárva. Gondolom, kis odafigyeléssel meg lehetett volna oldani, hogy normálisan lehessen parkolni.

Az oltásnak kellemetlen mellékhatása nem volt. Az oltás helye bepirosodott és egy napig érzékeny volt. Egyéb tünetet nem érzékeltem. Miközben személyes tapasztalataim nagyon kedvezőek, azért sok dolog magyarázatra szorul. Hogyan maradhatott ki az „oltakozásból” a nálam öt évvel idősebb, komoly krónikus betegségekben szenvedő nővérem? Meg fogom-e kapni a második oltást, vagy halasztják? Mit fog tartalmazni az oltási útlevél? Ha nem tartalmazza, hogy mivel oltottak, beléphetek-e másik országba? Valóban más szabályok fognak-e vonatkozni a már beoltottakra? Meddig véd a vakcina? Miért nem oltják soron kívül a pedagógusokat? És végül az engem legjobban foglalkoztató kérdés: Visszatér-e az életünk valamikor a „normális” kerékvágásba? 

 

Az RNS-bázisú oltások alapvetően nagyon biztonságosak, mivel az előállításhoz semmilyen toxikus anyagra, sem pedig sejtkultúrára nincs szükség, amelyek vírussal kontaminálódhatnak. A szintézishez szükséges rövid idő is csak kevés lehetőséget ad arra, hogy bármilyen nem kívánt kontamináció történjen.

Forrás: Pharmaindex Online 2021.01.