Debreceni Buddenbrook

 Dukkon Péter 

 

A történet Szabó Magda családregénye nagyszüleiről, szüleiről népes rokonságáról, Hajdú és Békés megyei notabilitásokról, polgárokról, az ott élő emberekről és kapcsolataikról. A regénynek többféle adaptációja ismert. Maga a regény (Szépirodalmi, Bp., 1977). A regényből készült színdarab. Számos helyen játszották az országban. Ősbemutató 1977.12.16 Madách színház. Illetve egy Bereményi Géza által jegyzett 2006-ban készített hat részes játékfilm az MTV finanszírozásában. Mind a Madách színházban játszott darab, mind a filmsorozat szereposztása parádés. És miért is érdekes ez? Valamikor a közelmúltban olvastam, hogy XXI. század legelismertebb (olvasottabb) magyar szerzője Szabó Magda. 2015-ben Ajtó című regénye (Magvető, Bp., 1987) 2015-ben felkerült a New York Times 10-es bestseller listájára. Mivel az Ajtó nem volt meg, de könyvtárunkban ott volt a Régimódi történet – feleségem hozta a házasságba – így azt kezdtem olvasni. Egyből beleszerettem. Nem is annyira irodalmi értékei miatt, hanem mert egy olyan kort mutat be, amennyire meg tudom ítélni, hitelesen, ami csak a történelem könyvekből volt ismert számomra. Kicsit olyan, mint egy irodalmi zsánerkép a letűnt korok szép emlékeiről. Mint egy debreceni Buddenbrook. Szabó Magda saját maga hívja így a Rickl családot, anyai ági felmenőit. A történet dióhéjban Rickl Mária és unokája Jablonczay Lenke történetét meséli el. Az esemény horizont a kiegyezés és a trianoni békekötés közötti időszakot idézi fel, bár a történet átlóg a XX. század második felébe is, és a Jablonczay család életét dolgozza fel.

Kétségtelen irodalmi értékén kívül még a következők miatt érdemes a könyvet kézbe venni. Kapunk egy hiteles korrajzot a kiegyezés és az I. világháború közötti Debrecenről. Hogyan élt a debreceni establishment ebben az időben. Nagyon érdekes az erős női személyiségek ábrázolása egy olyan korból, amelyre nem éppen a női emancipáció volt jellemző. Ami egy mai ember számára nagyon érdekes, a mindennapi vallásgyakorlás, és hogy a vallás mennyire jelentős szerepet játszott az akkori emberek életében.[1]

Bár a Jablonczay család sok szempontból nem tekinthető tipikusnak, mégis a debreceni tehetős polgárok életét élték. Rickl Mária azon kívül, hogy szervezte a család életét, és gondoskodott az anyagi jólétről, érdemi munkát nem végzett. Úgy élte az életét, ahogy szülei is tették.
Jár fürdőbe, temetőbe, koncertre, színházba, vurstliba, képcsarnokba, sétálni a gyerekekkel a Nagyerdőbe. Számon tartja a családi ünnepeket, mindig illő ajándékról gondoskodott.

Nem sajnál semmit gyermekei felnevelésére. „Gyermekeire sokat költ Rickl Mária: köldöklekötő gyolcstól főkötőn, éjjeli edénytől és kerek fűsű-től kezdve a fogzást megkönnyítő, harapdálni való koralldarabokig kaptak az újdon-szülöttek vászon-szakállkát, sapkát, púdert, harasztot, fizettek a fülök kifúrásáért, vettek nekik vászon bujbelit, bábot, kisnyulat, giliszta csokoládét, fizetett az anyjuk az elválasztásukért a dajkának, beszerzett galandot, házi csipkét, hollandi vásznat, pikétszövetet, csörgőt, strimpflit, batisztot, ingvásznat, mézeskalácsot, kosárkát, számtalan rőf ruhaszövetet, zeug-, bársony-, bőrtopánt, posztó-, vászon- és szalmakalapokat.”[2] Szintén sokat költ iskolaszerekre, kottákra. Bőséggel adakozik a szegények javára, naplója szerint ezek napi kiadásnak számítanak.

A család pénzügyeinek rendben tartásán kívül Rickl Mária legfontosabb feladata, hogy három lányát és később Lenkét illő módon férjhez adja. A Jablonczay család becsületének helyreállítása azonban a junior Jablonczay Kálmán feladata lenne. A fiú azonban elkényeztetett, álhatatlan fiúcska, aki egész életében csak csalódást okoz.
Rickl Mária buzgó templomba járó katolikus, sokáig kezeli a perselypénzt. A gyermekeit is így neveli.
Ebben az időben debreceni polgárok hihetetlen fényűző módon élnek:
„Pedig rengeteg alkalom volt a találkozásokra, a századforduló Magyarországa, amely végignézte, hogy az ország jelentős hányada kenyér híján elhagyja szülőföldjét, s tűrte, hogy másik, nem jelentéktelen hányada munkalehetőség híján éhen haljon vagy öngyilkos legyen, dúsan megrakott asztaloknál vagy szépen előkészített plain airben irtózatosakat evett. Állandó ebéd-, vacsora-, uzsonnameghívások érkeztek, a társaság tagjai majálisra mentek, kirándulni, nagy és kisebb mulatságokra, koncertre, színházba, a nagyerdőre, a lányok, akikről Bartók Bella levelesládája beszámol Margit testvérének, egy-egy nyáron hat-nyolc-tizenegy kilót is híztak, és volt mitől.”[3]

Így száz év távolságból úgy ítélem meg, hogy nagyon nagy volt a különbség az éhező, nincstelen és kilátástalan többség, valamint a tehetős polgárság között. Ez utóbbi réteg szinte mindent megengedhetett magának. Ez igaz Rickl Mária családjára is, pedig ők még igazán tehetősek sem voltak. A pénz értékét jól ismerték, kiadásiakat próbálták ésszerű szinten tartani. Gyermekeiknek megpróbáltak mindent megadni, ami az ellátásukat és iskoláztatásukat illeti. Maguk azonban a gyermekneveléssel nem foglalkoztak. Ezt az iskola, a nevelőnők és a cselédek végezték.[4] Úgy tűnik, hogy a legfontosabb a megfelelő társasági élet volt, nemcsak saját szórakoztatásuk miatt, hanem állandó ismerkedést biztosítani gyermekeik számára. A korzó, a tánciskola, a templom szintén remek ismerkedési lehetőséget biztosított. Ide a gyerekek szüleik kíséretében jártak. A tánc alatt komoly dolgok rendeződtek el. A vagyon nem csak összekötötte ezeket az embereket, hanem szét is választotta. Jablonczay Lenke ezért nem lehetett örök nagyszerelme a Hoffer József bankárfiú felesége. Érdekes, hogy ha ritkán is, de párbaj is előfordult köreikben.
Beszédük választékos és igényes volt. Sok német kifejezést használtak, ami nem meglepő. Néhány szótól, kifejezéstől eltekintve beszédük számunkra is érthető.
A cselédséget, a nekik alárendelteket kíméletlenül dolgoztatták, amennyire lehet kizsákmányolták. Rendszeresen ármánykodtak egymás ellen, alakultak és megszűntek szövetségek. A katolikusok és nem katolikusok között komoly ellentétek feszültek. Kevés volt a keveredés az eltérő felekezethez tartozók között. A férfiak általában iskolázottak voltak, legalább érettségijük volt, de bőven akadtak diplomások is. A nők is elvégezték a középiskolát, esetleg tanítóképzőt, de általában nem dolgoztak. Rendszeresen utaztak külföldre, főleg fürdőkbe, nászútra, vagy gyógyászati céllal. Politikai aktivitásról a regény nem szól, erről szinte semmit sem lehet megtudni. Az I. világháborúba történő belépésükig jövőképük optimista. Elégedettek és kiegyensúlyozottak. A kép persze ennél sokkal árnyaltabb. Ezekben a körökben is előfordul üzleti csőd, váratlan haláleset, rangon aluli házasság.
Ebben az időben a nemesség és a nagypolgárság közötti különbség eltűnőben van. Sok a vegyes házasság. Érdekes, hogy a debreceni polgári elitben zsidók nem találhatók. Én egyéb forrásokban sem találtam ennek nyomát.

A regényben sok a meghatározó, erős női karakter. Ilyen a kalmárlány Rickl Mária, aki férje csődje után kezébe veszi, és teljhatalommal intézi a család sorsát. A Rickl házban nagyon lekicsinylő módon beszélnek a "kanokról". A két Jablonczayról, Imréről, az átkozódóról és senior Kálmánról a férjről van szó. Életük végére mindketten ágyhoz kötöttek. Rickl Mária gondoskodik róluk.
Hasonlóan erős kezű asszony Brunner Mária Jozefa, Rickl Mária édesanyja, aki a családi vállalkozást férjével közösen kormányozza. Jól ismeri a pénz értékét. Erejét és értékrendjét lányának is átadja.
Nagytiszteletű Bányay Rákhel asszony, Jablonczay Kálmán junior feleségének nagyanyja is az emancipált női vonalat erősíti. Ápolja a Gacsáry örökséget, neveli az unokáit erős református hitben és erkölcsi alapon. Kezeli és szaporítja unokái örökségét. A sors fintora, hogy életét és unokái életét is Jablonczay teszi tönkre.
Gizella, Rickl Mária legfiatalabb lánya, tulajdon anyjával is szembe száll. Nem mindennapi módon fogja elszeretni Lenke első férjét, aki csak későn ismeri fel, hogy Gizella nagyvonalúsága és humora közelebb áll hozzá, mint Lenke szépsége és esze.

A regény főalakja – Jablonczay Lenke – is erős egyéniség. Szörnyű gyermekkora ellenére szép hajadonná serdül, aki tanulmányaiban kiváló, kitűnően zongorázik, ír, táncol, jól úszik. Fizikailag is erős. Nászútján ő cipeli a koffereket, melyeket férje nem bír el. Lenke legnagyobb tragédiája, hogy bár szívesen lenne önálló, mint zongoraművész vagy tanítónő, ezt a debreceni társadalom nem tolerálja. Csak két út áll előtte, férjhez megy, vagy apáca lesz. Első házassága tragikus véget ér. Férje csődbe megy, nagynénje Gizella pedig elveszi tőle a férjét[5]. Bár a házasságból született egy fia, Béla, ez sem boldogítja. Második házasságával pedig véget ér a története, ahogy ezt a bevezetőben maga Szabó Magda írja: „Jablonczay Lenke nem élt nyolcvankét évet és néhány hónapot, hanem meghalt, fiatalon, épp negyvenkilenc évvel és tizenkét héttel hamarabb, mint a valóságban, meghalt élete harmincharmadik évében, 1917. október ötödikén, azon a napon, amelyen a lánya megszületett.”[6]

Fontos kiemelni, hogy Lenke minden szexuális felvilágosítás nélkül vágott bele a házasságba, és legjobb barátnője Bella is hasonlóan tájékozatlan volt. Amennyire meg tudom ítélni, a lányok döntő többsége hasonlóan tájékozatlan volt. Legfeljebb az állatok nászából tehettek szert némi ismeretre.
Mindeközben persze az is belefér a történetbe, hogy Lenke édesanyja Pallagon szeretőket tartott, később Pesten pedig úriasszonyhoz nem méltó életet élt. Persze, mint emancipált nőnek nem esett nehezére összefogni az ősellenség Rickl Máriával, amikor a közös érdek azt kívánta. Rickl Mária nem engedhette meg a fiának, hogy elváljon. Ebben az esetben persona non grata lett volna a debreceni establishment előtt. Az persze simán belefért a nagyvonalú képmutatásba, hogy az idősebb és fiatalabb Jablonczay a pallagi birtokon cselédlányokkal üzekedik. Ez senkiben nem okozott lelki válságot. Az idősebb Kálmán tábeszes[7] lett, abban is halt meg.

A regényben domináns férfialakot csak elvétve találunk. Ez a regény a domináns nőkről szól, akik bármennyire is tiszteletre méltóak, mégis ritka jelenségnek számítottak abban a korban. Dominanciájukat a kényszer szülte. A hölgyek jól állják a sarat, de a kiegyezés utáni magyar társadalom még túl patriarchális. A jog és a szokások a férfi pártján állnak.

Bizonyára nem volt egyszerű a kálvinista Debrecenben katolikusnak lenni. A regényben azonban semmilyen konfliktust nem találunk, azon kívül, hogy Lenke 14 éves korában elhagyja anyja hitét és katolizált.

Az 1868. LIII. t.-c. az 1791. XXVI. t.-c. rendelkezéseit a keresztény vallásfelekezetek viszonosságával ellentétben állóknak találta, s azért a vallásfelekezetek egyenjogúságának törvény útján való szabályozásáig, tehát kifejezetten ideiglenes jellegű érvénnyel kötelező jelleggel állapította meg, hogy vegyes házasságból származó gyermekek nemük szerint követik a szülőknek vallását, s hogy a reverzálisok «ezentúl is» érvénytelenek, s semmi esetre sem bírnak jogerővel. Az idézőjelek közé foglalt szavak kétségtelenné teszik, hogy a törvényhozás az előbbi törvények alatt adott reverzálisokat is állami törvény szempontjából érvénytelennek tekintette.

Lenke tanulmányait ezután egy katolikus zárdában végezte, ahol több kísérlet is történt arra, hogy belépjen a rendbe. A rend biztosította volna számára a művészi függetlenséget, és mint nő kiemelkedő művészi pályát futhatott volna be.

Az egyetlen komoly ellentét, amelynek forrása a vallás is, a két domináns nagyanya egymásnak feszülésben jelentkezik. Az egyik nem engedi, a másik elveszi. Érdekes, hogy a vitában a döntést Jablonczay Kálmán senior hozza meg, aki törvény előtt a családot képviseli. És ő a felsége ellen dönt.

Szóval a könyvet érdemes elolvasni. Sokat árul el a múltunkból, nagyszüleink és az ő nagyszüleik koráról. Életükről, szerelmeikről, problémáikról. Talán segíthet nekünk eddig megválaszolatlan kérdéseink megválaszolásában. Persze a könyv nem twitter üzemmódban íródott. A történet lassan, lépésről – lépésre bontakozik ki, és pont ez az erénye. Hiteles, részletes és kidolgozott.

Ha valaki többet szeretne tudni Szabó Magdáról a Wikipédia szócikkét ajánlanám:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Magda

 

 

---

[1] Ez a megállapítás a napi életünkre vonatkozik a különböző korokban, semmilyen értékítéletet nem tartalmaz.

[2] Idézet a regényből (17/177)

[3] Idézet a regényből (100/177)

[4] Van ellenpélda is. Jablonczay Lenke legjobb barátnőjének – Bartók Bellának – édesanyja sokat foglalkozott gyermekeivel.

[5] Lenkét nem csak nem zavarja, még örül is neki. Ha szükséges falaz nekik.

[6] Idézet a regényből (4/177)

[7] Gerincvelő sorvadás, a szifilisz végső stádiuma.