Tibor Fischer: A béka segge alatt

 Pécz Eszter

Ha valakinek van még ereje az olvasást választani a jelentől való eltávolodásra, ez a könyv nagyon alkalmas a romantikus elvágyódás – helyett.

Nem egy boldogabb, könnyebb, szebb környezetbe visz, hanem egy még sokkal nehezebb és sötétebb korszakba. Annak is érdekes lehet, aki szereti és nagyon jól ismeri a 20. századi magyar történelmet, és annak is, aki nem szereti a történelmes és/vagy nem emlékszik az összes dátumra és eseményre. A regény segítségével az 1944 december és 1956 november közötti időszakot ismerhetjük meg más nézőpontból, mint a történelemkönyveken keresztül. Egy fiatal férfi szemszögéből mutat be néhány fontos epizódot a saját és a legjobb barátja életéből. A főszereplők nem hősök, nagyon nem példaértékűek, csak egyikük különleges és csak egy kicsit, viszont rendelkeznek sok olyan nem túl szimpatikus tulajdonsággal, ami ma is általános. A problémáik, nehézségeik egy része is nagyon hasonló az azóta is szokásos és szokványos problémákhoz, más részük a korszak következménye, egy kis részük pedig irreálisnak is tűnhetne, ha nem lenne igaz. Nagyon olvasmányos korrajzot is ad, de a legpraktikusabb olvasta annak bemutatása, hogy hogyan lehet túlélni és igyekezni ép ésszel kibírni rettenetes körülményeket és eseményeket.

A két főszereplő kamasz- és fiatalkorából kiragadott epizódok néhány év különbséggel játszódnak, a fejezetek címét az évszám és a hónap meghatározása adja, a konkrét történelmi események nincsenek tárgyalva, hanem azt látjuk, hogy az ezek által megszabott keretek hogyan határozzák meg a mindennapi életet, a gondolatokat, hogyan lehetetlenítenek el bármilyen lehetőséget és bármilyen értelemben vett szabadságot.

A közepesen link szereplők küzdelmein keresztül olyan szokásos és azóta szerencsére nem szokványos díszletek között, mint pl. a polgári lakás, az iskola, a budapesti utcák, a Duna-part, a légópince, a kihallgatás és a laktanya olyan, még rosszabb, még nehezebb valóságba visz, ahonnan jó érzés visszatérni. Még ide is. Még.

Tibor Fischer: A béka segge alatt. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994, fordította: Bart István 

 

„Nagyon szomorú dolog az, töprengett el Gyuri, ha az alezredes mindezt komolyan gondolja, ha hiszi is azt, amit előad. Ha viszont nem hiszi ezt a sok hülyeséget, amit kifecskendez rájuk, hanem csak mondja, mint egy papagáj, vagy mint egy terepszínű lemezjátszó, az nemkülönben szomorú dolog.” *** „Lehetséges volna, hogy egy szép napon arra ébred mindenki Magyrországon, Lengyelországban, Németországban, Romániában meg a Szovjetúnióban, sőt még Albániában is, hogy harsogva röhög a nagy Sztálin a Kremlben: - És ti ezt mind komolyan vettétek?” (202. o.)