Bejegyzések

Szinkronfordítás filmszakadás után

Kép
Mohácsi Árpád  Képzeljük el, hogy valami sorscsapás következtében egy filmből nem ismerünk mást csak az egyes dialógusok leírt szövegét, ráadásul ezt is egy különös idegen nyelven, amelynek a kódolt jelképrendszerét még külön meg kell fejtenünk.   Egy kicsit hasonló feladattal szembesül a bátor vállalkozó, aki középkori trubadúrversek fordítására adja a fejét. A szövegek egy komplex színházi, sőt olykor cirkuszi produkció részét képezték, a szövegírók többsége kiváló előadó és zeneszerző is volt egyúttal. (Vagy csak sok pénze és biztos ízlése volt, hogy produkciókat vásároljon.)   Egyik kedvenc trubadúrom a Coimbrában egyetemet alapító Dénes nevű egykori portugál király. Ő a portugál középkori változatában írt, a korszak lírájának nyelve Ibériában ez az ún. galegó-portugál. Ezekről a galegókról a terveim szerint még fogok írni, most talán annyit róluk, hogy a katolikus zarándoklatokról híres Santiago de Compostela környékén élnek a nyelv mai beszélői. Akkor tisztáztuk a nyelvet
Megjegyzés küldése
További információk

Séta Velencében

Kép
   Götz Eszter írása     Furcsa kis kötetet adott ki nyár elején a Ludwig Múzeum. A   borítóján egy láthatóan századfordulós figura mosolyog, mögötte elmosódott a látvány, alig kivehető, hogy a velencei Szent Márk-székesegyház boltíveire süt a napfény, de igazán csak a lába előtt topogó galambokról lesz nyilvánvalóvá, hogy Velence legnagyobb terén áll. A könyvecske címe: Minden más városnál városabb – 100 bejegyzés Velencéhez . A szerzője Boros Géza művészettörténész, hosszú évek óta a Velencei Biennálé Irodájának vezetője a Ludwig Múzeumban, és persze egyike azoknak, akiket a vízre épült város örökre rabul ejtett. A mosolygó férfi a borítón ugyancsak Velence-szerelmes: Maróti Géza építész, ő tervezte a velencei Népkertben, a Giardiniben álló Magyar Pavilont, azt a házat, amelyikben 1905 óta évről évre a magyar kiállítások mutatkoznak be.                                            Velen ce, a Magyar Pavilon bejárata a Giardiniben, sztereofotó, 1909 Forrás: Fortepan / Schoch Frigyes A k
Megjegyzés küldése
További információk

Svájci konszenzusos demokrácia működés közben

Kép
Gáspár Csaba írása A svájci politikai rendszer több szempontból is nagyon érdekes, és bizonyos vonásaiban szinte egyedülálló a világon. Legfőbb jellegzetessége, hogy egy ún. “Konkordanzdemokratie” azaz konszenzusos demokrácia, aminek célja definíció szerint “ minél nagyobb számú szereplő (pártok, egyesületek, kisebbségek, társadalmi csoportok) bevonása a politikai folyamatba, és a döntések meghozatala konszenzus elérésével” [1] . Ez az alapgondolat azon a szemléleten alapul, hogy a konszenzusos demokrácia igazságosabb a hagyományos "győztes mindent visz” értelmezésnél, ahol a választás vesztesei ellenzékbe vonulnak és semmi beleszólásuk nem lehet a döntéshozatalba ill. végrehajtásba. Ez a fajta, “kölcsönösen kizáró” vagy konkurens (többségi) demokrácia megakadályozza, hogy jelentős politikai erők és a mögöttük álló választópolgárok képviselve legyenek a politikai színtéren, és ez különösen igazságtalan helyzetet teremthet olyan országokban, ahol a társadalom politikai, kulturális,
Megjegyzés küldése
További információk

A Szófa júliusi lapszemléje

Kép
  Lapajánló a Szófa júliusi lapszámaihoz — Bodrogi Csongor és Wágner Eszter közös ajánlója A nyárra tekintettel rendhagyó ajánlóval jelentkezünk. Két szerzőnk böngészte végig a júliusi lapszámokat, és ajánl belőlük tíz emlékezetes szöveget. Rendhagyó lapajánlóval jelentkezünk a nyár közepén. Az ajánló ezúttal közös munka gyümölcse, Wágner Eszter és Bodrogi Csongor adták saját javaslataikat a közösbe. A   Székelyföld ,   Kalligram   és   Apokrif   lapokat Eszter, az   Alföld et és a   Látó t Csongor olvasta át. Ebből a felsorolásból az is kiderül, hogy bővült a Szófán elérhető irodalmi folyóiratok listája; új elemként immár az Apokrif is olvasható Olvasóterem rovatunkban. A rendhagyó tízes lista összeállításában ugyanakkor ezúttal is törekedtünk a változatosságra, így vers, novella, regényrészlet, interjú és naplórészlet egyaránt szerepel az általunk különös figyelemre ajánlott szövegek között.   A TIZEDIK: Szikra János: Már derékig hallgatásban, Fehér kecskegidák, Bukolika (versek) [Sz
Megjegyzés küldése
További információk

Fogyi társadalom

Kép
Dukkon Péter írása  Minden elromlik egyszer, te veszel másikat helyette? Manapság sokszor találkozunk a fenntartható fejlődés fogalmával – anélkül, hogy bárki elmagyarázná, vajon mit is jelent ez. A másik oldalon a GDP növelése áll. Nekem az az érzésem, hogy a két fogalom ellentétes egymással, de a szinergiát mindenképpen nélkülözi. A GDP növelésének egyik biztos módja a fogyasztás ösztönzése. Ez egyrészről lehet új szükségletek kielégítése, másrészről viszont a régi szükségletek kielégítése új módon. Mivel az új szükségletek jelenleg az online térben keletkeznek, és a szereplők jórészt olyan gigamultik, mint a Google, a Facebook, a Microsoft, a Huawei, a Samsung stb. Itt viszonylag kis lehetőség van labdába rúgni. Persze mindig van egy-két startup, de őket a nagy halak gyorsan felfalják. A másik lehetőség, hogy valamilyen módon kikényszerítsük a régi, de egyébként jól működő termékeink lecserélését. A következő bűvszavak mellett történik a dolog: energiatakarékosság, környezettudatoss
Megjegyzés küldése
További információk

A Szófa júniusi lapszemléje

Kép
 Bodrogi Csongor lapszemléje a Szófán olvasható irodalmi lapokhoz Ajánló a júniusi lapszámokhoz   Miként az eddigi hónapokban, ezúttal is tíz szöveget emelek ki a frissen megjelenő lapszámokból. Az ajánlat nem is lehet más, mint szubjektív, a saját érdeklődésemet és vonzalmaimat tükröző. Sok erős és jó szöveg kimaradt, de ez a dolog természetéből fakad. Ahogyan a folyóiratok, úgy a műfajok között is próbáltam egyensúlyt tartani, így a válogatásomba ezúttal is került vers, novella, regényrészlet, esszé és tanulmány.   A TIZEDIK: Szalay Zoltán: Sivatagi só (novella) [Alföld]   A novella a rendszerváltás körüli (azt közvetlenül megelőző) időkbe kalauzol vissza minket. Egy kis faluban már érezni a változások szelét, és mindenki másképpen viszonyul a jövő ígéretéhez. A legjellegzetesebb szereplő egy bizonyos Ernő bácsi, egy bicikliszerelő, aki rendületlen optimizmussal hisz a lassan, de most már biztosan elérkező boldogságban. A falu tizenéves kamasz fiúit eközben egy bizonyos „
Megjegyzés küldése
További információk

Csak mi vagyunk itt …

Kép
Dukkon Péter Magas intelligenciájú gondolkodó gépek   E fenti fogalmat magyarul és angolul is rendszeresen használjuk, anélkül, hogy a mögötte lévő tartalommal tisztában lennénk. A mindennapi életben ez viszonylag kis nehézséget okoz, hiszen egy „gondolkodó” nem embert, hanem teremtett gépet (számítógépet) társítunk hozzá, ami a felmerülő problémákat valamilyen módon megoldja, vagy megkísérli megoldani. Az AI [1] már nagyon régen foglalkoztatja az embert. Szeretnénk létrehozni, de egyben félünk is tőle. Ez is egyfajta Frankeinstein ‑ szindróma. A Kempelen-féle sakkautomatától az önálló tudatra ébredő SkyNet-ig rengeteg féle módon, formában találkozhatunk AI-vel. Nem véletlen, hogy az első sikeres kísérletek valamilyen részleges intelligencia megteremtésére általában valamilyen emberek által játszott játékhoz – sok esetben a sakkhoz – kapcsolódnak. Biztos sokaknak megvan egy Garri Kaszparov és a Deep Blue névre keresztelt IBM számítógép közötti párosmérkőzés [2] , amelyet egy pontt
Megjegyzés küldése
További információk